A bikavérről mindenkinek van véleménye. Noha ez egy hungarikum és alapvetően a hat szőlő házasításából készülő vörösbor alkotást szokás ezen névvel illetni bizony sok más is került bikavérrel a cimkéjén forgalomba. Szerencsénkre a bikavér visszanyeri lassan méltó helyét és mind Egerben a kékfrankos alapon, mind pedig Szekszárdon a kadarkával készülő bikavérből nagyon szépeket lehet találni. A választásom egy egri bikavérre esett nem is olyan régen, mely az Ostoros lejtőről származik és Bolyi János töltötte nekünk palackba.

 

Az arany-fekete cimkés palack nagyon elegáns, már önmagában magasra teszi a mércét, hiszen ilyen csomagolásból bármit is tölt ki az ember az elvárásai bizony magasabbak, mintha nagyapám demizsonjából töltök a pohárba egy kupicával. Egy kis szellőztetés után a bor szép közepes rubin színben pompázik. A hat fajta házasításával készülő (cabernet franc, merlot, kékfrankos, zweigelt, blauburger és portugieser) borban jellegzetes fajtajegyeket allig, de szép komplex illatokat lehet találni. Az elsődleges gyümölcsösség meggyet, áfonyát és mandulát sejtet az illatban. Jó nagyokat szippantva bele egy egész pici fűszer, de nehéz eldönteni, hogy ez vajon a mandula vagy tényleg a vanília illata a borban.

 

Az első korty szép telt ize, nem túl testes, direkt gyümölcsösséget mutat. Meggyes, szedres, áfonyás ízek, itt az illatban felfedezett fűszeresség eltűnik, és inkább a kakaós sütemény az ami felsejlik. Nem mondanék csokoládét, de van benne valami édeskés rafináltság, ami nekem a kakaós meggyes "dobálós" süteményt juttatta eszembe. A tanninjai érettek és betöltik a szájat. Utóízében pedig még sokáig emlékeztet a kakaós sütire.

 

Egy bársonyos, kellemes karakterű, jó ivású bikavér. Az ára háromezer Ft alatt marad, ugyhogy egy jo vétel.

 

ajánlom :-)