Ma egy könnyed, olasz, salátához való bort kerestem. Egy friss, kevert illatos levelekből készült saláta és a tegnapi hideg pulykafasírt volt a vacsora. Tökmagolaj és balzsamecet, néhány aszalt áfonyaszem, kevés pirított mag a tetejére szórva. Nem királyi lakoma, de késő este hazaérve megteszi egy hétfő estére.

 

Nézelődtem és megláttam 3 üveggel a La Borgata Montepulciano-ból. Nem kóstoltam korábban. Szeretem az abruzzoi montepulcianokat általában. Frissek, gyümölcsösek, kellemes savaik vannak és ugyanakkor egy komplex a napsütéses Toszkánára emlékzetető gyümölcsös kísérői a vacsorának. Amolyan hétköznapi olasz bor, ami napsütést csal egy ilyen hűvös őszi estébe is.

 

A 2005-ös Borgata montepulciano d'abruzzo pont megérett ahhoz, hogy az asztalra kerüljön. A sötét rubin szín már önmagában is szemet gyönyörködtet, amit egy a pohárban lassan pörgő bor látványa kísér. Az illata gyümölcs. A fáról frissen szedett meggy, aminek a leve végigcsurog az ember karján, érett cseresznye, ha nagyon beleerőltetem akkor áfonya - phew, szóval megy a salátámhoz :-) - árnyalatnyi édes fűszeresség. Az első korty száraz, testes és koncentráltan hozza a gyümölcsösséget. Mintha beleharapnánk az egész marék meggybe, vagy amikor nagyi meggyespitét csinál és már ki van magozva és egy hatalmas marékkal a szánkba teszünk. A gyümölcsökön túl fűszerek: fahéj, vanilia, szegfűszeg. Savai és tanninja a közepesnél erősebbek, de nagyon szép egyensúlyt mutatnak. Szép hosszú utóíze még símogat és kényeztet, ez olyan bor, amiből akarsz mégegy pohárral. És szerintem el is fog fogyni, szépen lassan... nem hiába ez bizony felidézi a napsütést, az olasz pincék őszinteségét. Felmelegített az őszi estén és még tuti eláll egy-két évet, persze csak ha kibírom addig.

 

Egy igazi wow, még jó hogy van belőle két másik üveg a pincében. A dekantálást meghálálja, kinyílnak az aromái és sokkal több ízjegyet mutat. Egy igazi ár-érték bajnok. A mennyekbe emelte a pulykafasírtot, még jó, hogy kihagytam belőle a fokhagymát!

 

i like