A múlt héten egy borozgatás alkalmával valaki az asztalnál azt mondta, hogy "ez nem ízlik,  a woodcutter's -t viszont szeretem". Ami felidézett bennem sok szép emléket. Bizony ez a bor volt az első  kedvencem, nagy mennyiségben fogyasztottam a még akkor ugyan drágább kategóriának számító cserszegi fűszerest, mely baráti beszélgetések mellé vagy főiskolás évek alatt a bulira hangoló italozás részeként egyaránt megállta a helyét. Rendszeresen volt egy-két üveggel az első lakásom konyhájában, ahol mindössze egy hűtő és egy tűzhely szolgált berendezésül. Jó idők voltak, viccesek és a Woodcutter's ott volt velem, noha fogalmam sem volt, hogy az 1997-es évjárat az év bora lett Nagy-Britanniában. Szóval szerettem az biztos, de azóta nagyon sok jó, jobb és kiváló bort volt szerencsé megkostolni és kíváncsi voltam, vajon még mindig bejön-e a Hilltop cserszegi fűszeres, ami bizony itthon készült az irsai olivér és a fűszeres tramini fajták keresztezéséből.

 

A közép citrom színű bor szép tiszta, kristályosan csillog a pohárban. Illatában gyümölcs, közepesen intenzív érett szőlő, grapefruit párosul enyhe fűszerességgel. Kellemes, nem túl gyümölcsös, inkább édeskés illat. A közepes test élénk savakkal párosul a kortyban. Könnyű, zamatos fehérbor, melynek ízében is a citrusok, a szőlő és a grapefuit enyhe kesernyéssége. A lecsengése bár rövid,  utóízében kellemesen felfedezhető továbbra is a gyümölcsösség. Jó bor, nem kiváló, nem életre szóló élmény, de meg kell hagyni ez továbbra is egy jó bor. Bármilyen hétköznapon szívesen kortyolgatnám, vagy felbontanám egy nagyobb társaságnak, ahol hétpercenként nyilnak az újabb és újabb palackok és nem feltétlenül a kiemelkedő minőség, inkább a mennyiség a fontos. Szerintem fogok venni belőle az ezer forint alatti kategóriában igazi best buy, ezt a palackot pedig mindössze 680 Ft-ért kaparintottam meg, kár hogy csak egyet vettem belőle.