Az édes boroknak bizony megvan a maga helyük az életünkben. Szép befejezése lehet egy vacsorának desszert helyett vagy mellett és bizony ebben a kategóriában is érdemes nézelődni, keresgélni és kostolni.

 

A hétvégén egy hirtelen ötlettől vezérelve nem kértem desszertet, hanem inkább édes borral zártam volna a vacsorát. Hát remek alkalomnak kínálkozott valami tokaji. És igen, tokajban már régóta tudjuk, hogy nem csak az aszukat érdemes kostolni. Homonnát hozták az asztalhoz és bevállalós este lévén jöhetett az édeshármas és Homonna is.

 

Egy szép középcitrom színű bor kerül a pohárba melyet megforgatva is testesnek látunk. Az Erdőbénye és Olaszliszka térségéből származó késői szüretelésű fehérbor elegáns illatokkal rendelkezik, de intenzivnek nem mondanám. Kellemesen gyümölcsös, almás, körtés érett, édes fehérgyümölcsöket mutató illataiban kellemesen elmerülve a mélyén szegfüszeget, kicsi vaniliát lehet érezni. Az igéretes illatot kostoláskor meglepően kellemes telt, testes érzésen átütő, az édes boroknál ritkán érzett játékosságú savak jönnek elő. Kellemesen nedvesítik a szájat, mig a cukor tartalom biztosítja a tökéletes desszertélményt. Izében is a fehér gyümölcsök, a mézes, érett és fűszeres aromák töltik meg a szájat. Almakompót, melyben a szegfűszeg és a fahéj mellett egy rúd vanília és egy karika citrom is főtt.

 

Egyáltalán nem émelygős, hanem friss és édes. A közel ötezer forintos palackára ugyanakkor nem teszi a mindennapok borává.

 

Jó választás desszertek vagy sajtok mellé azoknak, akik most nézelődnek kifelé a száraz borok világából, és akiknek az aszuk jellegzetes íze még nem hódított meg. Biztosan kostolni fogom még ezt a Furmintot.