winetastic

Ma egy hete felkerekedtünk és vonatjegyet vettünk, hogy egy borvidék látogatással örvendeztessük meg magunkat.

Jól felpakoltunk étellel és itallal, hiszen emlékeinkben a vonatos osztálykirándulások nosztalgiája és a vidéki rokonlátogatások éledtek újjá, amikor a vonatra felülve nyíltak a fémdobozok, csörgött az alufólia és szépen lassan étel illata járta be a műbőrüléses kocsikat.

Nem mentünk messze, úgyhogy gyorsan kellett elfogyasztani a reggel sütött virslis hasét, a friss hagymás-rozmaringos házikenyeret és az áfolyás-csokis bucit. Mindezt barackpálinkával kísértük, hogy meglegyen az összhang. A műbőrülések bizony már a múlt a zónázó vonaton, de a feelinget sikerült egy pillanatra elkapnunk.

Monorra érve felkaptattunk a Strázsahegyre és meglepődve tapasztaltuk, hogy a fesztivál tömegeket vonzott a nem túl ismert borvidékre, és először a forralt boros bögrék, majd a gourmet ételek fogytak el, de ez nem tartotta vissza a népeket attól, hogy pincéről pincére járva, zsíroskenyérrel és forraltborral töltsék a délutánt vidám beszélgetések közepette.

Tekintve hogy kíváncsiságunk egyre nagyobb volt a számunkra eddig ismeretlen borvidék kínálta élmények iránt, ezért nem ültünk fel a forraltbor túrának és a jófajta zsíroskenyér mellé mi bizony borkülönlegességeket kerestünk.

A délutánt Szabó István Gyulánál a Kétszabó pincészet borászánál töltöttük, ahol nyolcvan éves tőkékről szüretelt kadarkákat és semmihez nem fogható testtel rendelkező ezerjót is kortyolgattunk a pince mélyéről előkerült penészfedte palackokból.

Először fehérborok kerültek a pohárba. Ezerjó, mely igazi történelmi magyar bor, hungarikum ha tetszik. Száraz bora savakban gazdag, markáns karakterű, mely aromáiban visszafogott, a Strázsahegy löszös talaján szép és haromikus. Másik ezerjó, majd olaszrizling kerül a poharakba és utána jönnek a már korábban beharanogzott kadarkák, melyek igen jó minősítést kaptak az alkoholistától is. Végülis ezekért vagyunk itt. Az első kadarka 2007-ből, fűszeres, málnás aromákat mutató, savakban gazdag halvány rubin színű bor. Kellemesen betölti a szájat, a borsos fűszeres jellege, pedig a lecsengésében is utolérhető. Szép jellegzetes kadarkával indult a vörösborok sora.

A második kör izgalmasabbnak hangzik. Öreg ültetvényről származó, nyolcvan év feletti tőkéken termett kadarka következik, melyek egy részét már ki kellett vágni, ugyhogy az utolsó csepp borait kostolhatjuk ennek az ültetvénynek. A 2008-as évjárat palackját kinyitva bizony szellőztetésre volt szükség. Szpen nyilt a bor a levegő hatására és 10-15 perc elteltével megmutatta igazi arcát.

A hagyományos szamorodni technológiával készült Kadarka meghatározó élményünk lesz mostantól. A fajtára nem jellemző test és komplexitás mutatkozott a borban, melyet időt és fáradtságot nem kímélve készítettek.

A részben botrytisesedett szőlőszemeket együtt préselték a fürtökön lévő épp szőlőszemekkel és igy a koncentrált alapanyagból kiforrott rubinszínű vörösbor gyümölcsös, fűszeres, komplex aromákat mutatott, tanninjai lágyan töltötték be az egész szájat. Olyan különleges élményt nyújtó kadarka volt, melyet újra és újra meg akarok tapasztalni, de sajnos már csak néhány palack van a pince mélyén.

Járt Monoron ezen a hétvégén a borportálok.hu-is az ő összefoglalójukat itt olvashatod.

Semmi extra, csak egy IKON az Ikon borászattól. A 2007-es Cabernet Sauvignon egy szűztermés a dél-balatoni pincészettől. Ezek a tőkék, bizony 2007-ben teremtek először borba kerülő szőlőfürtöket.

A bor elegáns cimkéjének aranyveretes díszítése tetszetős és hívogató, önmagában dísze lehet egy terített asztalnak.

A szép közép-rubin színű bor illatai közepes intenzitású gyümölcsöket mutatnak. Friss, ropogós, piros gyümölcsös jelleg, melybe fűszerek, vanília és szegfűszeg keveredik. A száraz, szikár illat a szájban egy közepes testű, száraz borral párosul, melynek tanninjai szárítanak, kellemesen teltek, savai pedig szépen ellensúlyozzák ezt igy kellemes harmoniában lévő borral találkozunk.

Aromáiban a fajtajelleg felfedezhető, ribiszke, cseresznye, közepesen hosszú lecsengésében málna és meggy. A gyümölcsöket kellemesen egészítik ki a tölgyfahordós érlelésből érkező vaníliás, szegfűszeges és borsos fűszeres aromák, melyek végigkísérik a bort és az utóízben is fellelhetőek.

Korrekt, szép fajtajegyes Cabernet Sauvignon, melybe illeszkednek a fás, fűszeres jegyek. Jó ívású, könnyű vörösbor a hazai Cabernet Sauvignon-okra jellemző robosztusság, markáns tanninosság nélkül. A palackban érlelést még néhány évig meghálálná, bár már most is fogyasztásra kész. Kitűnő kísérője hétköznap esti vacsoráknak, hidegtálak, sonkák, szalámik mellé, sajtokhoz vagy akár egy csirkepaprikáshoz is kínálnám.

Egy Bécs környéki Zöldveltelini. GV-ről már írtam korábban most egy másik régióból, de ugyanúgy Ausztriából probálok ki egyet. A pince büszkén tünteti fel a cimkén, hogy bizony nekik már a XVII. századból származnak a gyökereik és Beethoven is kedvelte a Grinzingi borászat termékeit.

Azóta már biztosan sok hordó járt a pincében Mayeréknál akik bizony egy igazi klasszikus Heuriger-t működtetnek a pince mellett. A Heuriger egy igazi bécsi csoda. Itthon nem nagyon van megfelelője, valahol a kisvendéglő és a borospince authentikus házasítása, ahol igazi klasszikus bécsi ételeket (rántotthúst, tafelspitzet, pretzel-t vagy zwiebelroastbratent) lehet fogyasztani és mellé tavasztól őszig házi borokat, majd a szüret után mustot is lehet inni. A tradicionálisan deszkaasztalokkal és padokkal berendezett kerthelységekben üzemelő vendéglők mára már akár télen is látogathatóak és mindig azt a különleges hangulatot és vendéglátást biztosítják, amit csak Bécsben láthat az ember.

A Zöldveltelini az osztrák borászok legnagyobb karriert befutott bora. Ez egy szép tiszta, halvány citrom színű fehérbor, melynek illatában friss gyümölcsök, szőlő, citrusok, grapefruit és zöldalma keveredik. Kóstolva a közepesnél nagyobb testű bor, melyet szépen légiesít a szénsav, mely frissítővé, üdévé varázsolja az ízeiben szintén a gyümölcsöket idéző bort. Az íze harmóniában van az illatával. Friss harsogó zöldalma, citrom és grapefruit keveredik benne, egy árnyalatnyi édesség teszi izgalmassá, mely talán inkább szintén a testből származik, de mindenképpen száraz.

Közepesen hosszú utóízével egy kellemes, mérsékelt alkoholtartalmú, friss, könnyű zöldveltelini. Savai kerekek, a vártnál nagyobb testen keresztül is jól érezhetőek, frissítőek.

Minden megvan benne, amit ettől a bortól elvárhatunk, elegáns és jól iható. Hiába az osztrákok általában nagyon értenek ehhez a fajtához. Minden kortya emlékeztet arra a bizonyos különös bécsi hangulatra és eleganciára.

Előételek mellé ajánlanám elsősorban, jól harmonizálhat halakkal, csirkével, de leginkább egy nagy tál spagetti vagy rántott csirkemell mellé tudnám elképzelni.

Régen írtam már, pedig nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben. Megtartottuk például az első Bor & Gasztro esténket Makinál, ami nagyon jól sikerült és emellett sikerült beindítani az origo borbárt is ami szintén már néhány napja pörög. Szóval nem unatkoztunk, talán éppen ezért szorult háttérbe a blog irogatása.

Az ételpárosítás kurzus jól sikerült, sokat tanultunk az első alkalomból, például legközelebb több lesz a 'hands on experience' és a főzésre több hangsúlyt fogunk fektetni, mert a borok mellett ez is fontos eleme kell, hogy legyen az estének. A borok, amiket összeválogattunk nagyon jól vizsgáztak, hiszen elég széles repertoirt sorakoztattunk fel, az illatos zöldszilvánitól indulva, könnyű rosékon és vörösökön át megnéztünk olyan nehezebb borokat is, mint a Béres Furmint vagy az Il Primo Cabernet Jekl Flóra pincéjéből. Maki mindemellé csinált nekünk őszi zöldség melange-ot, gombás rizottót shitake chipsszel, konfitált kacsamellett és az egyik kedvencemet crostinit juhsajttal és hagymalekvárral, ami csodás párja volt az Arcanumnak Vincze Bélától. Megnéztük emellett a tokaji aszut rokforttal, próbáltunk desszertbort a Tiramisu mellé és ha valaki éhes maradt a legtöbb fogásból lehetett repetázni.

Mindent egybevetve izgalmas este volt, sokat nevettünk, ettünk és közben ittunk. A legszerencsésebbek, akik még maradtak az óra után beszélgetni egy kicsit az egy tiszta toszkán sangiovese, majd pedig az amerikai coppola pince cinema nevű borát kostolhatta meg, ugyhogy mindent egybevetve a hatos kostolót 10 üveg nemes nedü végigkostolásával zártuk.

Az este döntetlenre futó kedvence Jékl Flóra Il Primo Cabernet-je illetve Coppoláék Sonoma völgyben termelt Cinema-ja, ami a Cabernet mellett Petite Syrah és Zinfandel házasítást is kapott.

Néhány kép azoknak, akik esetleg lemaradtak. Remélem kedvet kapnak a következőhöz, most már élesben december 16-án.

Ma egy osztrák bor kerül a sorra. Egy friss, fiatalos, lendületes és irigylésreméltóan sikeres karriert befutott fajta a Zöldveltelini, vagyis a Grüner Veltiner, illete ahogy Nagy Britannia bárjaiban és kocsmáiban elhíresült a GV ("dzsivi").

Ausztria az 1983-as dietilén-glycol botrány után poraiból építette újra az ország borászatát. Mára elsőosztályú, Európa szerte ismert és elismert fajtát tud a magáénak, boros palackjaik pedig messziről felismerhetőek a zárókupak nemzeti színű cimkéjéről. A bennük élő borok pedig jellemzően friss, üde, gyümölcsös élményt adó, kiváló minőségű nedük.

Kremstal, Kamptal és Wachau talán a három legismertebb osztrák régió, ahonnan elsősorban az elegáns savakkal érkező, szép hosszú ideig érlelhető rizlingeket, illetve a zöldveltelinit szokták a leginkább dicsőíteni.

A Stadt Krems egy nagyon elegáns pince. Visszafogott klasszikus cimkéjével, palackjaival melyek általában csavarzárral vagy üvegdugóval érkeznek, már megjelenésében is figyelemre méltó.

Amikor a pohárba kerül halvány citrom színnel, kristálytiszta és átlátszó. A felszabaduló aromái elsősorban a gyümölcsök: szőlő, zöldalma és a mélyén egy kis licsi és sárgadinnye. Olyan mint egy hatalmas, illatos gyümölcstál.

Kostolva közepesnél testet mutat. A savai elegánsak, kerekek. Ízét is a gyümölcsök dominálják. Elsősorban a zöldalmát, citrusokat, a gréprfuit kellemes kesernyéjét lehet benne felfedezni illetve egy pici ásványosság, mely szépen illik a savasságához.

Utóíze nem különösebben hosszú, egy igazi könnyű gyümölcsös bor, amit az árnyalatnyi ásványosság és a grapefruitos kesernye tesz izgalmassá. Aperitifként szolgálnám fel elsősorban, mert nagyon jó étvágyat csinál, de el tudom képzelni esetleg előétel mellé is, ha valami friss, ropogós nyers étel kerül a tálra. Nekem a friss fehér halhúsból készült carpaccio jutott az eszembe jégsalátával és néhány csepp olivaolajjal. Vagy esetleg ugyanez egy szelet piritoson.