Szeretem azokat a borokat amik különlegesek. Amik izgalmasak és meg kell bennük találni a szépséget. Ez a brazil tannat egy nem túl régi felfedezés, amit nem biztos, hogy levettem volna a polcról magamtól, de mivel egy pohárban elém tették, hát megkostoltam.

 

A tannat fajta bár francia országból származik (Madiran AOC) mégis az újvilágban lett igazán népszerű. Uruguayban nemzeti szőlőként tekintenek rá, és Argentinában pedig kedvelt fajta a Malbec-kel való házasításokban. Egyébként az Armagnacnak egyik kedvelt alapfajtája franciahonban.

 

Egyszóval fajtaborként ritkán látni, pláne Braziliából. A cimkén látható fekete ló abszolút jó választás, a palackot kinyitva ki is nyerít belőle. Bizony ez egy igen jellegzetes terroir-t mutató tannat. 18 hónapot töltött hordóban, ami a terroir-ral párosulva teljesen elfedte az elsődleges gyümölcsjellegeket. Semmi málna és piros gyümölcs, ez bizony animális, fűszeres és animális és animális.

 

Az első illatjegyek a lóverejték, aztán az ázott széna, vagyis inkább a régen takarított istálló, kicsit vasszöges és igen megvan, a kép amit kerestünk: a lovak alatt lévő nedves deszkapadlóra ledobott lószerszám. Volt aki már itt le is tette a poharat és azt mondta, hogy ez neki sok, bontsunk valami buborékosat inkább :-)

 

Egy kis szellőzés, közel egy óra állás és szépül. Az elsődleges animalitását ugyan megörzi de a szúros szagokat szép istállóillat váltja fel. Az ázott széna mögött talán egy kis gyömölcs, keserűmandula és vaníliás aromák mutatkoznak meg. A teste kicsi, a savai árnyalatnyival erősebbek, mint a tanninok, amik érettek és szépen szétterülnek a szájban.

 

Egy különlegesen animális bor, amit olyankor érdemes bontani, ha meg akarjuk mutatni az animalitás hangsúlyos jelenlétét. Ugyanakkor ételek mellé, egy steak-hez vagy még akár paradicsomos, ragus ételekhez is el tudom képzelni. Nem fogok rászokni, de örülök, hogy kipróbáltam.