Ma egy hete felkerekedtünk és vonatjegyet vettünk, hogy egy borvidék látogatással örvendeztessük meg magunkat.

Jól felpakoltunk étellel és itallal, hiszen emlékeinkben a vonatos osztálykirándulások nosztalgiája és a vidéki rokonlátogatások éledtek újjá, amikor a vonatra felülve nyíltak a fémdobozok, csörgött az alufólia és szépen lassan étel illata járta be a műbőrüléses kocsikat.

Nem mentünk messze, úgyhogy gyorsan kellett elfogyasztani a reggel sütött virslis hasét, a friss hagymás-rozmaringos házikenyeret és az áfolyás-csokis bucit. Mindezt barackpálinkával kísértük, hogy meglegyen az összhang. A műbőrülések bizony már a múlt a zónázó vonaton, de a feelinget sikerült egy pillanatra elkapnunk.

Monorra érve felkaptattunk a Strázsahegyre és meglepődve tapasztaltuk, hogy a fesztivál tömegeket vonzott a nem túl ismert borvidékre, és először a forralt boros bögrék, majd a gourmet ételek fogytak el, de ez nem tartotta vissza a népeket attól, hogy pincéről pincére járva, zsíroskenyérrel és forraltborral töltsék a délutánt vidám beszélgetések közepette.

Tekintve hogy kíváncsiságunk egyre nagyobb volt a számunkra eddig ismeretlen borvidék kínálta élmények iránt, ezért nem ültünk fel a forraltbor túrának és a jófajta zsíroskenyér mellé mi bizony borkülönlegességeket kerestünk.

A délutánt Szabó István Gyulánál a Kétszabó pincészet borászánál töltöttük, ahol nyolcvan éves tőkékről szüretelt kadarkákat és semmihez nem fogható testtel rendelkező ezerjót is kortyolgattunk a pince mélyéről előkerült penészfedte palackokból.

Először fehérborok kerültek a pohárba. Ezerjó, mely igazi történelmi magyar bor, hungarikum ha tetszik. Száraz bora savakban gazdag, markáns karakterű, mely aromáiban visszafogott, a Strázsahegy löszös talaján szép és haromikus. Másik ezerjó, majd olaszrizling kerül a poharakba és utána jönnek a már korábban beharanogzott kadarkák, melyek igen jó minősítést kaptak az alkoholistától is. Végülis ezekért vagyunk itt. Az első kadarka 2007-ből, fűszeres, málnás aromákat mutató, savakban gazdag halvány rubin színű bor. Kellemesen betölti a szájat, a borsos fűszeres jellege, pedig a lecsengésében is utolérhető. Szép jellegzetes kadarkával indult a vörösborok sora.

A második kör izgalmasabbnak hangzik. Öreg ültetvényről származó, nyolcvan év feletti tőkéken termett kadarka következik, melyek egy részét már ki kellett vágni, ugyhogy az utolsó csepp borait kostolhatjuk ennek az ültetvénynek. A 2008-as évjárat palackját kinyitva bizony szellőztetésre volt szükség. Szpen nyilt a bor a levegő hatására és 10-15 perc elteltével megmutatta igazi arcát.

A hagyományos szamorodni technológiával készült Kadarka meghatározó élményünk lesz mostantól. A fajtára nem jellemző test és komplexitás mutatkozott a borban, melyet időt és fáradtságot nem kímélve készítettek.

A részben botrytisesedett szőlőszemeket együtt préselték a fürtökön lévő épp szőlőszemekkel és igy a koncentrált alapanyagból kiforrott rubinszínű vörösbor gyümölcsös, fűszeres, komplex aromákat mutatott, tanninjai lágyan töltötték be az egész szájat. Olyan különleges élményt nyújtó kadarka volt, melyet újra és újra meg akarok tapasztalni, de sajnos már csak néhány palack van a pince mélyén.

Járt Monoron ezen a hétvégén a borportálok.hu-is az ő összefoglalójukat itt olvashatod.